Keresés ebben a blogban

2018. október 30., kedd

Cigány útra tévedve

Egy kisiklás, illetve egy vágány váltás története.
-----1-----
Sosem voltam a pasizás mestere, és ez a történet sem erről szól... Sőt.
negyed évszázados korom előtt összesen két barátom volt, és egy igen rövid kalandom egy idősebb megtört, elvált férfival. A későbbi barátomat már ekkor ismertem, de csak barátok voltunk, habár a magunk sajátos módján rajongtunk egymásért már akkor. Amikor aztán 26 évesen az addig igen komolynak tűnő kapcsolatom véget ért, nem volt tovább akadály, összejöttünk, és igen hamar össze is költöztünk Budapesten.

Ahhoz, hogy a történet teljes legyen, vissza kell azonban mennünk egy pillanat erejéig még néhány évet, 18-19 éves koromig. Ekkor lettem rosszban az egyik addig legjobb barátnőmmel. Amiből egyébként sem volt túl sok. Összeveszésünk forrása tulajdonképpen a már ecsetelt mentalitásom volt, illetve az, hogy barátnőm összejött egy idősebb cigány sráccal. Nem tagadom, már ez a körülmény is zavaró volt, ám beigazolódott amit régóta sejtettem, hogy barátnőm más jellegű szimpátiát is érezhetett irántam, bedobta ugyanis, hogy szeretné, ha egy légyott erejéig csatlakoznék hozzájuk... Nemet mondtam, és haragban váltunk el, és évekig nem is beszéltünk.

Mígnem a korábban említett összeköltözés után ez a barátnőm felvette velem a kapcsolatot, először Facebookon, majd megbeszéltük, h egy tea mellett leülünk beszélgetni. A haragnak már igazán nyoma sem volt. Hosszan beszélgettünk, bár elnézést nem kért, de nem is vártam. Megtudtam, hogy hol szakítottak, hol szétmentek a régi cigány fiújával, most éppen együtt vannak ismét. A nagy barátkozás hevében meghívott engem és a barátomat (akit egyébként régről ismert, és barátom akkor sem viseltetett iránta különösebb szimpátiával) egy buliba, új lendületet adva régi-új barátságunknak.
A páom nem lelkesedett a találkozásért, és egyikünk sem volt egyébként sem bulizós alkat, ráadásul túlóráznia is kellett, ami nem volt ritkaság egyikünknél sem, hogy újdonsült közös életünket fenn tudjuk tartani. De engem kapacitált, hogy menjek csak bátran kell egy kis kikapcsolódás. Amikor eljött a nap egyedül indultam a belvárostól nem túl távoli szórakozóhelyre, nem volt túl ricsajos, bár mivel én nem iszom nem számítottam hosszú maradásra. Barátnőm, és kandúrja annál ikább fogyasztott, egy vodka narancsra engem is rávettek. Ezután bújt ki a szög a zsákból, egy pillanatra előjött a régi nóta, hogy nem gondoltam-e át, hogy csatlakoznék hozzájuk, lefeküdnék velük... Ez hangulatgyilkos momentum volt, noha a hangulat egyébként is kissé feszengő volt. Rövid időre magamra hagytak míg elmentek táncolni, amit én unott nézelődéssel töltöttem, és a távozás gondolatát forgattam a fejemben, de olyan gáz sem akartam lenni, h egyszer csak eltűnök. Amikor visszatértem, bár marasztalni akartak, végül kikísértek, barátnőm pasija rágyújtott, a barűtnőm pedig illuminált ölelgetésbe kezdett, h mennyire örül nekem, csinált is pár fényképet, illetve a barátja is lőtt rólunk párat, kifejezett tiltakozásom ellenére...
A beszélgetésünk a barátomra terelődött, és a barátnőm bedobta az újabb bombáját, a pasijának van egy báttyja, aki történetesen nem rég vált el, megadná a számát, illetve az enyémet is neki, vagy más elérhetőségem... Minegy kerítőként lépett fel, és mímelt összekacsintással bíztatott, hogy sokat tanulhatnék tőle. Talán kissé túlreagáltam, de lehiggadtam, betudtam annak, hogy már részeg, lelkére kötöttem, hogy nekem ne kerítsen senkit, és semmit, majd elköszöntem.

Otthon egyedül voltam, kicsit lelombozva az egésztől, miután a párom megjött lefeküdtünk aludni, részletesen csak másnap reggel számoltam be hatalmas bulizásomról, és a régi lemezről, aminek nyomnán nem hivatalosan ismért fasírtban vagyunk barátnőmmel, amit a párom némi elképett, de semleges nevetéssel nyugtázott: Nem változott semmit.

Ezután jött a fekete leves, bulizásom utáni hétfő délután megcsörrent a telefonom, egy általam ismeretlen számmal. Ez munkám miatt nem kifejezetten ritkaság, felvettem. A vonal túlsó végén egy Jókaként bemutatkozó mély férfi hang szólt bele, és rögtön keresztnevemen szólított. Hamar kiderült, ő a barátnőm pasijának elhíresült báttyja, és már fényképet is látott rólam, és nagyon szeretett volna megismerni... A beszélgetést hamar rövidre ráztam, udvariasan elhártottam, majd annál nagyobb hévvel hívtam barátnőmet, ami sok az sok... Szokásos kissé arrogáns stílusában próbálta hol bagatellizálni szerepét, hogy engem motiválni... Nem jött be.
Másnap út közben csörgött ismét a telefon, Jóka számát nem mentettem el, így rögtön fel is vettem bemutatkozott és elnézést kért, a félreértés és a kellemetlenség miatt, szabadkozott mennyire kellemetlen volt ez neki is, de ezzel együtt megpendítette, hogy mégis szívesen megismerne, nem akar ő rosszat. Bókolt is, és feszegette a képeken milyen kis elveszettnek látszom, ez számára igen szimpatikus volt. Bókjai, és szabadkozása egy kicsit engem is zavarba hozott, így igyekeztem rövidre zárni a témát, ám hogy szándékát megerősítse felajánlotta, hogy küldene egy képet magáról e-mailben, mégis így fair, ha már neki volt lehetősége látni engem. Elutasítottam a lehetőséget, de erősködött, hogy ő azért küld... Rövidre zártam hát a beszélgetést, és letettem.
Nem tellett sok időbe, azért csak megérkezet az e-mail. Eyg harcmincas felnyírt hajú cigány férfit ábrázolt, arca valóban hasnlított kissé barátnőm lovagjára, magabiztosan egy fának dőlve, kereszbefont karok, jókora bicepsz, tetoválás... A tetoválás, és a jófora izmos karok egy pillanatra megragadták a figyelmem... De mégiscsak egy idegen cigány hapsi, ilyen képeket nem tárolok, kitöröltem gyorsan.

Itt érdemes megjegyeznem, nem voltak különösebb előitéleteim sosem, próbáltam mindig pozitív lenni. Bár tl jó tapasztalataim korábban nem voltak romákkal, ami miatt inkább kerültem a társaságukat, és ez az előállt helyzet is inkább teher volt számomra, még ha nem is az ő hibájából. 

De nem gondoltam többet a képre... Másnapig. Hasonló időpontban, ahogy ugyanúgy uton voltam, csörgött a telefon. Már felismertem a számot, ki is nyomtam rögtön. Egy perccel később ismét csörgött. A harmadik alkalommal, amikor rejtett számról hívtak újabb egy perc múlva kénytelen kelletlen felvettem. Jóka volt természetesen, hogylétem felől érdeklődött, és hogy mit szóltam a képhez. Udvariasan, de annál határozottabban próbáltam lepattintani, igen kínos beszélgetés lehetet az egy buszon, ahogy valakinek azt magyarázom a telefonban, hogy nekem van barátom, és felejtsen el végre.
Kicsit felhergeltem magam, de tényleg volt avalmi izgalmas abban ahogy nyomult, és bár szinte remegtem az idegtől, nem esett rosszul az önbizalmamnak.
Nem sokkal később újabb e-mailt kaptam, tárgyként a "Kedvcsináló" kifejezés volt megadva. Ez már egy levél volt, kicsit sajnálkozott a dolgon, hogy ilyen kellemetlen, de nem túl komolyan, és megosztotta velem életének kisebb részleteit, hogy nem rég vált el... Nem volt csöpögős, de ékesszóló sem, kissé talán kényelmetlenül őszinte. És mellékelt egy képet. A farkáról, mi máról, illetve egy részéről. Egy női kéz, gondolom ex felesége kapaszkodott bele, és csak a makkja látszott. Ápolt, francia manikűrös női kéz, ami körülölelt egy méretes farkat. Pofátlannak, idegesítőnek éreztem az egészet, bunkó nyomulásnak, de megjegyeztem. Még ha elég kis keze is volt az exének, félig visszahúzott fityma, és egy jókora kerületű makk.
Persze rögtön kitöröltem, de a kukázott üzenetek között az elkövetkezendő pár napban többször többször visszanéztem a kuka mappából... Igen ízlésesen megkomponált fotó volt.
Bár írtam egy barátságosan dörgedelmes választ, miszerint most már tényleg felejtsen el, de valahol sejtettem, hogy pusztába kiáltott szó lesz.
Ezek után némi vesszőfutás következett, egy héten át újabb hívások- e-mailek, voltak amiket figyelmen kívül hagytam, kinyomtam, de nem tiltottam le, idegesített, feszültté tett, de kicsit imponált is a zaklatása... És ezt már nevezhetnénk annak, néhány SMS-t is küldött, amiben találkozásra buzdított, egy két telefonhívása alkalmával beszélgettünk is, de igyekeztem lerázni. Sokat elárul a dologról, hogy a páromnak minderről nem beszéltem, nem éreztem úgy hogy elé tudnék állni azzal, hogy egy buli után, a kinevetett lökött barátnőmmel igazából leveleztünk is, még ha igyekeztem lekoptatni. 
Egyre több időmet, és energiámat kötötte le kéretlen közeledésének elhárítása, és valamennyire meg is ismertük egymást... Vagyis inkább a minden nap jó érzékkel(illetve alighanem barátnőm útmutatását követve) jó időpontban megejtett zaklatása eredményeként belopta magát a fejembe. Ez azután tudatosul bennem, hogy a barátommal való szex közben, az Jóka által küldött kompozíció járt az eszemben. Nyomasztó volt a hatása, főleg barátom különös odaadása miatt... Végig, majd felfalt, számomra egyetlen jó adottságom, a viszonylag nagy cicim, minden máson igyekszem dolgozni, több-kevesebb sikerrel, ő azonban mindig mindenem imádta... És mégsem erre, hanem egy "faszos képre" gondolni, miközben bennem van, frusztráló volt.

-----2-----
Eldöntöttem, hogy ideje lezárni, és erre azt gondoltam a biztos megoldás, ha találkozunk, vagyis bizonyos értelemben engedek, de megbeszélem, hogy ezt hagyja abba, különben rendőrséghez fordulok... El is terveztem nagyjából mik azok, amiket mindenképpen el akarok mondani. Egy szombat, kora délutáni nap volt vénasszonyok nyara, így nem öltöztem túl magam. De mégis volt egy kis vakrandi feelingje, még ha úgy is láttam, hogy ez az első és véglegesen utolsó találkozásunk is lesz. Már a Ferenc körút felé robogtam a villamoson, amikor meglátva magam az üvegben, úgy éreztem egy kicsit mégis túl csinosra sikerültem az alkalomhoz.  Bézs ruhát viseltem, kék alapú virágokkal, kék cicfixet, ami kissé talán kiemelte idomaim, a lábam nagy része is kint volt, ami 170 centis magasságomból adódoan kissé kihvó egy lepattintós találkozásra. De már úton voltam.
Kissé idegesen szálltam le a villamsoról, aggódtam a forgatag miatt is, és hlye érzés volt belegondolni, hogy egy "kancigányt" majd csak kiszúrok a tömegben. Már 10 perce álldogáltam ott, nem láttam elmenni, kezdtem magam hülyén érezni, haza kellene menem... De le is kellene zárni. Így hát felhívtam én őt... Azt mondta késésben van ebédelt, és még letusol, de nem akar megváratni, megadta a címét, merre induljak... Először elhárítottam, eszembe sincs felmenni hozzád, csak beszéljünk, hogy ezt lezárjuk, de csak erősködött, hogy hamarabb lezárhatjuk, menjek nyugodtan, és letette.
Némi tanácstalanság után, elkezdtem a megadott irányba botorkálni, amikor megtaláltam a házsámot a kaputelenfonra néztem. A 9-est kellett keresnem név nélkül, megnyomtam:
- Erika, ideértél? - kérdezte a hang.
- Igen, de most már gyere le, beszéljünk.
- Gyere fel, akkor beszéljünk, ha már itt vagy.
Kicsit rapliztam, hogy én nem megyek fel, jöjjön le, végül búgott a zár, és már kapun belül voltam. Elindultam felelé a kissé lepukkant lépcsőházban az instrukciói szerint.
Világító udvarra néző, félig nyitott folyosóra léptem, az első szám a hét volt, az utolsó a sarokban lehetett a kilences, a folyoson itt voltak lomok, a bejárati ajtaja mellett.
Fáluton a folyoson elbátortalanodtam, majd nyílt is az ajtó, és kinézett rajta ő félmeztelenül, és intett, gyere csak be, rögtön végzek. Megmukkanni sem tudtam, beléptem az ajtaján, és már be is csukodott mögöttem. Kis lakás volt enyhén dohos, tőlem jobbra egy ablakos konyha volt, kis asztallal a közepén, balra a mosdó-WC lehetett. A kis előszoba az apró hálóba torkollott, amit csaknem teljesen kitöltött egy kihúzott ágy, nem piszkos, de nem épp frissen mosott gyűrött fehér lepedővel... Az ajtó kitárva. Engem azonban a balra lévő kis nappaliba irányított, és egy régi kanapéra ültetett azzal, hogy rögtön jön. 
Én pedig úgy ültem ott, mint egy első bálozó, mintha tényleg randira jöttem volna, szándékaim ellenére. Egy pillanat múlva feltűnt megint, a szakadt farmerjéhez felvett egy frissen mosott fehér atlétát... Hát jól kiöltözött, mit mondjak.
Elnézést kért a kupiért, én közben a kanapé szélén összezárt lábakkal feszengtem.
Bejött, elém állt, és kezet nyújtott, örül, hogy végre élőben is megismerhet, megjegyeztem, hogy szándékaim ellenére alakult így, de ez akkor elég viccesnek hangzott mindkettőnknek.

Elég sokáig fogta a kezem, nem szorosan, de határozottan, megjegyezte, hogy bár nem rég volt nyár elég sápadt vagyok így is, megjegyeztem, hogy a munka sok időmet szokta elvenni... De így még szebb vagyok, pedig már amúgy is tetszettem neki.
Itt próbáltam felvenni a fonalat, hogy hát éppen ez az, értse meg, nekem van barátom, és nem akartam én ezt a kavarást egyáltalán.
Ekkor belémfojtva a szót, megjegyezte, hogy a barátom tudja egyáltalán, hogy most itt vagyok? Természetesen nem, hangoztt a válasz, de nem is volt erről szó.
- Na de, a találkozásunkról sem szólhattál neki, fura lenne, ha elengedett volna.
Ezután rám olvasta, hogy nyugodtan elmondhattam volna a barátomnak, mégsem tettem, talán mégsem olyan jelentéktelen az egész.
Ekkor két dolog futott át az agyamon:
Az első, hogy mindig elmondták gyerekként, hogy idegen ember autójába nem ülünk be, idegenekkel nem állunk szóba, én pedig épp most épp ezen tanácsok ellenkezőjét csinálom.
A másik, hogy tényleg fogalma sincs a barátomnak pontosan hol lehetek.
Egy kicsit féltem, ugyanakkor elég oldott hangulatban zajlott a beszélgetés, korábbi érintkezéseinknek köszönhetően.
Tovább boncolgatta a titkolózásom, és elkezdődött a szédítés. Hogy szerinte azért titkolóztam, mert titkon többre vágyok, izgalomra, életre.
Kicsit zavart, hogy megpróbál a vesémbe láti, miközben alig ismer. Majd eljött a pont amikor kicsit mintha oldottabb lett a hangulat, hogy van valami, amivel szeretne megkínálni:
Azzal felállt szétnyitotta az övét, a nadrágját, és a szürke alsójából elővette a farkát.
Barna, tükörsima, és még így ernyedten is húsos, vastag. Meglepődtem, de mégis mire számítottam, hát felmentem a lakására...
Próbáltam nem nézni a farkára, csak az arcára néztem fel mereven a szemébe, az arcát fürkésztem, hogy még véletlenül se nézzek oda. Még az is átfutot közben az agyamon, hogy kár volt megnyalnom a számat, ezt biztos jelzésnek veszi! De egy hang sem jött ki a torkomon.
Zavartan pislogni kezdtem ahogy ő is a szemebe nézett, és rekedtes hangon megkérdeztem, hogy és most?
- Fogd csak meg, a mi titkunk marad.
- Nem fogom meg! - rebegtem, mintha ez magától értetődő lenne.
Egyre inkább fészkelődtem, mert a szemébe nézni is kínos volt már, de a farkára sem akartam bambulni.
Itt már tulajdonképpen semmire nem gondoltam, csak azon kattogott az agyam hová nézzek, hová tegyem a kezem, hogy üljek, szinte alig jutott eszembe, és belül majdnem örültem az ötletnek, hogy kimondjam: Ki szeretnék menni innen!
Olyan érzés volt, mintha valami jackpotot nyertem, hogy ez az, végre mondtam valamit... Bár aztán az futott át az agyamon, hogy eléggé nyakatekerten fejeztem ki magam.
- Elmehetsz, de előbb fogd meg! - szól kínáló hangon ismét.
Próbáltam még egyszer leinteni, de nem sikerült, és finoman, szemből a bal kezét a vállamra tette, mintegy terelve a kezem. Rátettem a tenyerem, mintha le akarnám takarni, éreztem milyen forró. Az ő keze még mindig a vállamon pihent.
- Fogd meg szépen! - szólt az instrukció.
Féltem, ideges voltam, de nem tudtam minderre gondolni, egyszerűen csak arra, hogy mit csinálok éppen. 
Megmarkoltam.
Egyszerre futott át rajtam, hogy egy szinte idegen férfi farkát fogom, és pragmatikus dolgok.
Hogy milyen sima, húsos, forró. Nem pont a tövénél markoltam meg és még így is kényemesen tudom fogni...
Ekkor ő már a felkaromba markolt bele, elég határozottan. Én pedig éreztem, ahogy kezd duzzadni a kezemben. Egy ideig próbáltam szorítani, de úgy éreztem változtatnom kell a fogáson. Anélkül, hogy elenegdtem volna, egy kis, gondolatban alig észrevehető mozdulattal igazítottam a fogáson.
És ott volt. A kép, amit elküldött nekem kéretlenül, ahol a felesége fogja a farkát. A kép amire a minap szex közben gondoltam. Ott volt, az én kezemmel.
- Ismerős? - kérdezte kissé önelégült vigyorral.
- Aha. - válaszoltam elcsukló hangon, és ráeszmélve hogy a farkát bámulom egy ideje már, felnéztem rá.
Elég kicsavartan üldögéltem előtte. Ekkor elengedte akarom egy simítással, én pedig cak fogóckodtam a szerszámába, és nem is eszméltem, hogy elengedte a karom(ami végtelen hosszú pillanatnak tűnt), amíg a fejemre nem tette a kezét.
Csak az ujjvégeivel határozottan kezdte tolni a fejem. Valamiért ki akartam mondani, hogy "Megfogtam!", de nem volt érkezésem, mert már az ajkaimhoz is ért a makkja.
És nem tudtam mit csinálni kinyitottam a számat, hogy beférjen a makkja... Nem is bekaptam, igazából hirtelen utat engedtem neki reflexből nehogy "valami baj legyen".
Furcsa volt, korábban sem voltam az orális szex mestere, de hogy mekkorára kellett nyitnom a számat, ahogy kitöltötte, és ez csak a vége volt... És farkasszemet néztem a frissen borotvált, de látszódó szörtüszőivel az ágyékán.
Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy te jó ég mi van ha rossz íze lesz... De nem volt.
Én pedig nem is gondolkodtam mi történik, csak próbáltam megfelelni a kihvásnak, nehogy a fogammal érjek hozzá.
Mindebbe annyira belefeledkeztem, hogy észre sem vettem, hogy már nem terelgeti a kezével a fejem, közben teljesen letolta a nadrágját, és a csupasz compjába kapaszkodom a mások kezemmel. Egy pillanatra belém nyilalt, hogy ezt nem kéne, de csak annyit tudtam mondani, hogy "Én nem ezért jöttem!". De alig mondtam ki, ahogy kiszabadult a számból, szinte reflexszerűen oldalról végig nyaltam, hasonlóan ahogy a barátomnak is olykor.
Ekkor nyilallt belém, hogy az más, nem ennyire kitartó érzés... Valamint az, hogy valamikor lekerültem a kanapéról, és előtte térdelek. Ez a pillanatnyi hatásszünet elég volt, hogy beavatkozzon, és már a fejemen volt a keze, és egy lökésre elég nagy erővel nyomta a számba, amit reflexből párszor próbáltam leutánozni.
Akkor jöttem rá igazán, akkor kezdtem érezni: Erika, ez egy nagy fasz! És ezt nem kell magyarázni, megérteni, ez az.
Olyan helyeket ért el a számban, amit máskor még senki, és éreztem, h nem elég nedves, helyenként elég száraz, megpróbáltam ráköpni, ahogy pornófilmekben. Nem igazán sikerült, így gyorsan, mintegy mentsvárként, hogy sutaságom leplezzem, hirtelen bekaptam jó mélyen, hogy az sok is volt, öklendeztem egy picit, és gyorsan kikaptam a számból.
A tenyerét ekkor a homlokomra tette, jelezve gondolom, h nyugi... De egy szót sem szólt.

Ledobta a ruháit, és anyaszült meztelenül leült a kanapéra. és annyit mondott: "Kezdésnek nem rossz!"
Engem ez a mondat egy kissé kijózanított, így egy kissé bátortalanul markoltam meg ismét a már kemény farkát, és rázogatni kezdtem. Éppen kezdtem volna azon agyalni, mit is csinálok, amikor a hajamba túrva ráhúzta a fejem, és ütemesen mozgatva a csipőjét járani kezdte a számban. Egyre nagyobbakat lökött, a végén muszáj volt a tövéhez kapnom, nehogy túl mélyre lökje, és esetleg felöklendezzek valamit. 
Bármilyen furcsa is volt a sztiu, csak reagáltam ilyesmikre. Ez is lehött egy picit, ezt láthatta rajtam, nem tudtam mit csinálok, kicsit a srás kerülgetett, mégis megpróbáltam visszafojtani.
Néztünk egymás szemébe, épphogy rángattam a nagy merev faszát. Megsimogatta az arcom, és annyit mondott, "Gyönyörű vagy!".
Bazári bók, de akkor jól esett. Csak lihegtem, és a szemébe néztem. Szerintem a világon semmire nem gondoltam épp.

-----3-----
Egy perc után elhagzott a kérdés: "Megduglak, jó?!"
Csak annyit tudtam mondani, hogy "Jó!", de igazán nem is tudtam átgondolni.
Felállt engem felsegített, kézenfogva átvezetett a hálószobába, út közben megcsapkodta a fenekem... Én még teljesen fel voltam öltözve. Négykézlábra tessékelt az ágy szélén, felhajtotta a ruhám, a térdemre rángatta a nyirkos bugyim, végigsimította a puncim, és már éreztem is, ahogy elkezdett behatolni.
Egészen más volt, csak az érzésre figyeltem, szabályosan azt éreztem, hogy feltölt, megtölti a testem a testével. Amikor azt hittem, hogy oké ez a max és kicsit mozogni kezdtem volna, megmarkolta a csípőm és csak tolta tovább, éreztem ahogy feszít. Többször felnyögtem, megdícsért, milyen jó szűk a puncim. Próbáltam replikázni, hogy neked van kurva nagy farkad, de elcsukoltt a hangom, olyan mélyre betolta.
Már egy kicsit fájt is, ahogy belém feszült. Elkezdett apránként kis körökben egyre intenzvebben mozogni, aztán megállt egy kicsit, de utána még beljebb lökte.
Ahgy fokozta a tempót, nem tudtam mondani semmit, csak próbáltam hangosabban nyögni, h jelezzem ez már sok... Egy darabig müködött, majd előrenyúlt, befogta a számat, és irdatlan tempóra kapcsolt.
Akkorákat lökött néha, hogy szinte megijesztett, sikítottam a markába, fogalmam sincs meddig, majd egyszer csak hirtelen megállt, és kikapta teljesen a farkát, elengedett.
Megkönnyebbültem, és irgalmatlan nagy orgazmusom lett teljesen váratlanul, és hasra rogytam az ágyon. Ahogy elernyedtem, újra akcióba lépett, és már éreztem is ahogy behatol. De most más volt, szinte megtalálta a helyét, fogott egy párnát a csipőm alá tette, és rákezdett. Akkorákat lökött, h csattant a fenekemen, és még mindig feszített, de imádtam. Nem érdekelt semmi, egyszerűen jó volt.
Amint egy pillanatnyi szünetet hagyott nekem, ledobtam minden, össze-vissza gyűrödött ruhámat. Ő hanyat fektetett, és mintha az intimitás köztünk a világ legtermészetsebb dolga lenne, misszonáriusban rámfeküdt, egy ideig a mellemet falta(szinte szó szerint), majd teljes természetességgel iszonyú forrón megcsókolt. 
Ahogy széttettem a lábam, már bennem is volt, rajtam, összeért a testünk, és katonás, fegyelmezett tempóban kezdte járatni bennem a lőcsét. És a vastag farkával, mint valami finom műszerrel, éreztem, hogy érzi, hogy most jön, mindjárt, ő pedig csak annyit kezdett a fülembe súgdosni, halkan, hogy "Élvezz!... Élvezz!".
Valami olyan ütött be, ami korábban soha. Nem brtam megszólalni, csak artikulálatlanul nyögtem a fülébe, ahogy félperenceként suttogta, hogy "Élvezd!". Nem tudtam hová kapni, átöleltem, és próbáltam szorítani fogást találni, a vastag karjaiba markoltam.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el így pontosan, egyszer csak kimászott a karjaimból, felállt az ágyra a meredező falloszával, és annyit mondott "Szopd ki!".
Én hirtelen feltérdeltem, és talán ugyanazt a ritmust imitálva, amivel bennem volt, a számba vettem. A szokásos mozdulataival terelgette a fejem, és életemben először éreztem, ahogy egy férfi beleélvez a számba. Nem tudtam mit tegyek, kicsordult a számból.
Ő kiterült mellettem az ágyon, én pedig ott térdeltem, üres tekintettel, üres fejjel.
5 percig csak néztem őt ahogy piheg, egy férfit akit alig ismerek, és akivel olyan mély fizikális kapcsolatba kerültem, mint korábban senkivel... Fogalmam sem volt mit kellene mondanom, tennem. Amikor megkérdezte tetszett-e mér akkor sem tudtam mit mondani.
Csak annyit mondott, ilyet egy igazi nő, csak egy igazi férfitól kaphat.
Elmentünk zuhanyozni, ahol kis híján felfalt, és nem volt olyan porcikája a testemnek, amit ne érintett volna.
Hazafelé sem tudtam túltenni, megmagyarázni a történteket magamnak.
Két nap múlva én kerestem őrjöngve, hogy találkozunk kell.
Három hét múlva a barátommal megegyeztünk, hogy tartunk egy kis szünetet, és elköltöztem.
Büntudatom volt, és nem tudtam miként juthatnék egyről a kettőre.
A kis szünet msáfél évig tartott, ezalatt Jókával éltem.
Viharos, de felejthetetlen időszak volt, ami egyben ökör kapocs.